2.Találkozás

~April~

April Moriss a nevem-legálább is ezt mondják-van egy húgom ès egy bátyám. Mind a kettőt utálom. Van egy házam,mert nem tudnèk velük èlni. A barátnőmmel Jordan Taylorral lakom. Kèt èletem van...igen kettő. Az első a nappali vagyis a jó kislány aki bárokban ènekelve keresi a pènzt. A második pedig az èjszakai aki nem fèl a veszèlytől ès imádja az utcaversenyeket. Valamit kihagytam? Ja igen 25 èves vagyok ès egy balesetben elfelejtettem az előző èletem minden egyes pillanatát.

-Ril!-zökkentett ki gondolatmenetemből Jordan.

-Megyek!

Amikor leèrtem nem volt a nappaliban. Hm...biztos a szentèlyünkben van.Ott is volt. Èppen egy tánclèpèst gyakorolt.

-igen?

-gyere gyakorolj egy kicsit te is. Nincs olyan zene amire tudnèk egykicsit táncolni.

Tènyès való imádok ènekelni. A versenyzès szuper,de az èneklès szó szerint a vèremben van,mivel anyám ènekes apám pedig menedzser volt. 

-Bocs inkább most nem. Elmegyek megkèrdem,hogy melyik dalt fogom ènekelni aztán pedig arra kèrsz amire akarsz.

Valójában a temetőbe megyek a szüleimhez. Bár ma már voltam,de...hiányoztak.

Amikor odaèrtem a temetőbe megálltam ès vettem 3 fehèr rózsát. Azèrt vettem hármat,mert itt nyugszik pont a szüleim mellett az a lány is akitől a szívdonort kaptam. Britany a neve. Nem ismertem,de biztosan nehèz múltja volt. Kèselès miatt halt meg. A mende-mondák szerint a jelenlegi fèrje annyira összetört,hogy elvesztette az egyik jól működő cègèt.

-Sziasztok!-mondtam ès leültem aztán elmesèltem nekik a napomat. Arra eszmèltem fel,hogy valaki èppen ide igyekszik. Gyorsan leszálltam a sírról ès beleraktam a rózsát a lány virágtartójába.

Egy fèrfi jött a lányhoz. Bizonyára a fèrje.

-Szia kicsim!-nem zavartatta magát,hogy itt vagyok tovább beszèlt-látom kaptál valakitől egy szèp rózsát. Gyönyörű. Èpp annyira mint te voltál drágám-annyira elgyötört volt,hogy muszáj volt megszólalnom.

-Tőlem kapta a virágot.

A fèrfi ledermedt amikor felnèzett. Hitetlenkedès csillogott a szemèben aztán megbánás ès...ès remèny.

-April...-suttogta

-ho...honnan tudja a nevemet?

Nem èrdekelte,hogy kèrdeztem ő csak meredt előre ès suttogott.

-Tudom,hogy csak álmodom. Mindent elrotottam èpp úgy veled mint Brittel. Sajnálom.

Okè...ez rohadt ijesztő szóval èn inkább lelèpek. Gyorsan.Èpp felállni kèszültem amikor megfogta a kezemet

-ne ne menj el. Kèrlek ne hagyj el te is èpp úgy mint èn tèged.

-Hagyjon bèkèn nem is ismerem magát engedjen el!

A fèrfi újból megdöbbent aztán megrázta a fejèt ès hitetlenkedve èrintette meg az arcom. Megdermedtem.

-Tènyleg itt vagy? 

-i...igen

Hirtelen megragadta a derekam ès szorosan magáhozölelt.Nem-nem-nem-nem! Ez az ember őrült. Kitèptem a kezem a szorításából ès ellöktem,erre ő hátratántorodott így sikeresen el tudtam futni.

Ki volt ez az ember? Ès mièrt tett úgy mintha ismerne? Ó èdes múltam kèrlek gyere elő! Az biztos,hogy egyedül többet tuti,hogy nem megyek a temető közelèbe sem.